Keressünk egy se túl nagy, se túl kicsi tárgyat, melyet elrejtés után majd jól fel lehet ismerni. Mindenkinek mutassuk meg, hogy jól megfigyelhesse. Küldjünk ki egy gyermeket a szobából, ő lesz a kereső. Valaki más rejtse el a tárgyat úgy, hogy ne legyen feltűnő helyen,de aki odanéz, az megláthassa anélkül, hogy valamit elmozdítana. Letakarni, teljesen eldugni nem szabad.
Hívjuk be a keresőt, a többi gyerek pedig kezdjen el énekelni. Az énekszó segíti a tárgy megtalálását, ,mert ha közelebb kerül hozzá hangosabban énekelnek, ha távolodik , halkabban szól a dal.
Legjobb ha logikus sorrendben igyekszik megállapítani a kereső, hogy merre kutasson. Először járja körbe a helységet, és ahol hangosabbanénekelnek, ott keressen tovább. Itt máregészen kis mozdulatokra is kell az énekszónak reagálnia,pl. szekrény alá dugott tárgynál a lehajolás és a felállás között hangerősségi különbségnek kell mutatkoznia. Ha már egészen megközelítette a célt, szabad hangosan énekelni és ha már megtalálta, tapsolhatnak.
A játék különös előnye a hallásfejlesztésen kívül, hogy mindenki egyformán részt vesz benne, és a feszült figyelmet, jól váltja fel a jókedvű fesztelenség.