

Négyzetelrendezésű, 4x4-es táblán 15 db sötét és 15 db világos gömb alakú "építőkövekkel" játszható. A játékosok az építőköveikből felváltva egyet-egyet a táblára téve, piramist építenek, abban versenyezve hogy melyikük rakja fel az utolsó kövét a csúcsra. Pontosabban: amelyik játékosnak az építkezés befejezése előtt elfogynak el a kövei, az elvesztette a partit.
A lerakás közben két szabály alapján spórolhatnak köveikkel:
1. Magasabb szintre (egy "négyes" tetejére) már a korábban táblán lévő kő is feltehető, kivéve ha az maga nem támaszt alá követ. (pl. világos 1- jelű lépése)
2. Ha pedig bármely szinten (négyzetalakban) egymás mellé sikerül tenni négy saját követ , akkor a korábban felrakott (levételükkel bontást nem okozó, szabad) saját kövei közül 1, vagy 2 db levehető. (lásd pl. sötét 2-lépését)
Figyelem! A négyest létrehozónak nem kötelező levennie két szabad kövét. Ha úgy ítéli meg, hogy kedvezőbb a számára a parti sikeres folytatásához, akkor 1 db-ot is levehet, sőt el is állhat a levétel jogától.
A PYLOS-ra még nincs kvázi korrekt döntési szabály az 1:1 eredményű párbajokra. Az egyértelmű, hogy ha a játékosok megítélése azonos a kezdőlépésből adódó előny, vagy hátrány megítélésében, akkor váltott színekkel két partit kell játszani. Jobb híján kipróbálható, az alábbi "kettes szabály":
Az előnyt élvező a második lépése megtétele előtt két különböző lépését ajánlja fel ellenfelének választásra, aki igyekezni fog a számára kevésbé kedvezőtlennek ítélt mellett dönteni. Bizonyos, hogy a választásra felkínált alternatíva nem két egyenértékű lépésből áll, így az kezdés, vagy a másodiknak lépés miatt hátrányt szenvedő ezzel a szabállyal "visszakaphat valamennyit" ellenfele előnyéből. Sőt, feltehető, hogy a PYLOS esetén e szabály alkalmazásával meg is fordulnak az esélyek, "többet ad vissza, mint amennyit eredetileg élvezett". Mivel azonban a második partiban garantáltan megfordulnak az esélyek, a "fair play" igénye ellen nem vétenek a szabály alkalmazásával próbálkozók.