Az erdélyi filkótól eltérően a huszonegyes ismertetése szinte minden kártyáról, játékokról szóló könyvben megvan. Vidékenként alig van változás a szabályait illetően. Ennek a nagy múltú, mai formájában a XIX. században kialakult hazárdjátéknak a célja a lapok értékéből huszonegy vagy majdnem huszonegy pontot összegyűjteni. Ketten vagy többen játsszák. A továbbiakban a szabályokat illetően csak arra térek ki, amire nincs utalás a Kártyalexikonban. Aranyospolyánban a kötött bank esetén megszabott összeg a blatt, annyi pénzt jelent ez, amennyit a játékosnak feltétlenül ütnie, kockáztatnia kell. A bankot átadni nem lehet akármikor. Általában - ha nem egyeznek másként -, a bankos akkor adhatja csak át másnak a bank tartását, ha hetest vagy királyt húzott (osztott) magának. Ha a húzott (kért) lapok pontszáma meghaladja a 21-et, akkor az illető veszít, befuccsol. Ezt a helybeliek úgy mondják, hogy trappja van, trappol. Általában egyszerűen bejelentik: trapp. Aranyospolyánban nem játsszák az ún. futást, viszont itt is a két ász 21-et jelent, annak ellenére, hogy pontértékük 22. Sajátos esetnek számít az, amikor a huszonegyezők úgy játszanak, hogy jár a sánta. A sánta a piros hetes neve (a románok is ezt a magyar szót használják felénk ugyanilyen helyzetben). Értéke, annak kívánsága szerint akinél van, lehet: 7, 10 vagy 11.

A huszonegyes, a bisté jég, a filkótól eltérően nem csupán játék, társasági szórakozás. Pénzre megy, nem babra. Káros szenvedélynek tartják e szerencsejáték űzését. Ma is elítélően szólnak a faluban a huszonegyezőkről. Velük kapcsolatban gyakorta hívják a kártyát az ördög bibliájának, a blattolókat pedig az ördöggel (a sátánnal) cimborálóknak titulálják. Az utóbbi időben talán elnézőbb a falu a tisztességes munka helyett idejüket nyerészkedő kártyázásra pazarlók irányában.

Nemhogy elnézik, de egyenesen elvárják azonban, hogy huszonegyezzenek a gyászünnepre, temetésre készülők a virrasztóban, a halottas háznál. Legalábbis nemrég még így volt. Ilyenkor az áloműzésnek ezt a módját sem vetik meg: a halál törvényt bont, ideig-óráig a kártyások vesztése és nyerése (becsülete) is az erkölcsi normákon is felülemelkedő sors kényére-kedvére van bízva.

Annyira megszokott jelenség volt a virrasztóban való kártyázás, illetve Aranyospolyánban kizárólag a huszonegyezés, hogy halálosan humoros kifejezés, szólásmondás is kialakult a faluban. Felnőttől, gyermektől egyaránt hallottam:

-Na, mikor megyünk hozzád kártyázni! (Ez azt jelentette, hogy: - Mikor halsz meg ?)
-Na vigyázz, mert nemsokára mehetünk hozzád kártyázni! (Ez viszont azt jelentette, hogy öregszik, esetleg betegeskedik, elhagyja magát az illető, s jó lenne, ha megemberelné, összeszedné magát.)

Bizalmas, baráti viszonyban lévők közt nem számított illetlenségnek az előbbiek kimondása, odamondása.

Leírás ©: Zsigmond Győző (gyűjtő), néprajzkutató, Bukaresti Tudományegyetem, Hungarológia Tanszék, zsigmondgyozo@freemail.hu