Urbán Gyula gondolatai

Urbán Gyula gondolatai a Magyar Bábjátékos Egyesületről

„Én a szocializmus eszméjét mindig is formaként kezeltem.”
József Attila írta le ezt a mondatot az egyik tanulmányában, melyet Aczélék illetéktelenül, de következetesen kicenzúráztak minden létező kiadásból. Most hozzáférhető, s érdemes kissé elgondolkozni rajta – mert, ma is érvényes megállapítást tartalmaz.
Ismételjük csak meg!
„Én a szocializmus eszméjét mindig is formaként kezeltem.”
Mi következik ebből a formális logika szerint?
Hogy létezett valami nagyon általános, és ugyan akkor nagyon specifikus dolog, amivel a kilencedik kerületi Gát utcában lakó költő a sok munkálkodó, magát kínálgató eszme közül azonosulni tudott, s ezt a valamit méltó módon, tehát formaként kezelte. Vagyis szolgálatába állította minden hozott, és szerzett tudását, s így emelte a lehető legkevesebb redundanciát tartalmazó üzenet szintjére. Az eszmei, kevésbé pontos kifejezéssel, tartalmi dolgok formaként való kezelése olyan bölcs aktus, melyet mindnyájunknak ajánlani tudok, ugyanis ez az, ami megvédi az eszmét az ideológiává való torzulástól.
Szomorúan teszem fel a kérdést: Mit tudott József Attila, és mit nem tudunk mi?
Tudta, hogy közösséget nem lehet úgy elképzelni, hogy ne legyen valami a közepén. Mondjuk egy embertelen körülmények között született, halálra szánt gyermek, tűz, valami űrből idecsapódott ismeretlen összetételű kormos kődarab, vagy akár egy lyukas pitykegomb.
Tehát valami, amire rátehetjük az életünket két emberpusztító ideológia után is.
Valami, amit aztán formaként lehessen kezelni, hogy nehogy ellaposodjon, kiégjen, vagy hitelét veszítse.
Valami, amit feltétlenül el kellene mondanunk a többieknek, mielőtt még végleg legördül a függöny. Valami, ami, közös bennünk ebben az egyre inkább mesterséges, manipulált, a legkönnyebb ellenállás felé sodródó, uniformizált világban.
Vajon nem csak lenni, létezni, fogyasztani, elvenni, és eldobni akarunk-e? Így is nyomot lehet hagyni. Mondjuk úgy, mint a csiga a leveleken.
És akkor itt van egy kifejezési forma: a bábjáték, mely professzionális színházi formaként nehezebben leírható, mint mozgalomként. Kettő, három, négy ezer éves története alatt, mely a szakralitással kezdődött, majd szekularizált formában helyet követelt a piacok forgatagában, hogy később a családok intimebb ünnepeinek is szolgálója legyen, s lassan eljutott a kőszínházak falai közé. E hosszú folyamat alatt azonban végig megőrzött magában valami spontán közös tevékenységen alapuló, jobb szó híján, műkedvelő jelleget. Ebből a még meglévő közösségekben mélyen gyökerező aktív tevékenységből táplálkozik e színházi zsáner professzionális része is.
A Magyar Bábjátékos Egyesület e több részre tagolható kifejezési forma inkább öntevékeny, amatőr lehetőségeit fedi le. Pontosabban az amatőr bábosok gyűjtőszerve. Mondhatnánk azt is, hogy egy öntevékeny mozgalom irányító központja…
Mondhatnánk, ha egyáltalán létezne valamiféle mozgalom.
(A nyolcvanas években kétezer-kétszáz bábcsoport tevékenykedett az országban. Ma a számuk nem éri el az ötvenet!)
Egyesületünk célja újraéleszteni a bábos mozgalmat.