Az Óvodai nevelés c. folyóirat 2009. októberi számából

Szentirmai László főiskolai docens

Három és fél éves volt a vihar ... avagy a jobb agyféltekés képességek dicsérete

Mellékelek egy gondolatsort, amelynek kifejtésére az egyre elhatalmasodó, egyre inkább egyoldalúbb "emberfaragási" gondolkodásmód késztetett.

A 152 éves sárospataki Tanítóképző Főiskolán, amely most már a Miskolci Egyetem egyik kara huzamos munkálkodást végeztünk/tem a komplex művészeti nevelés terén. Azonban a fényes előmenetel végén (értsd egyetemi kar lettünk) itt állunk az árnyékban, amely a pedagógus pálya presztízsének csökkenésével még sötétebb

Napjainkban az iskolázás egyre nehezebben birkózik meg a kérdéssel, hogy az iskolában megjelenő gyerekekkel milyen utat járasson be - éppenséggel az ő érdekükben. A katedrákon javarészt hagyományos oktatás keretei között felkészített pedagógusok állnak. Az ő idejükben mindent "megmutattak" a gyerekeknek, és az útközben felcseperedő felnőttre hagyták a döntést, hogy a sok apró ismeretmorzsából mit és miért söpörjenek be képzeletbeli tarisznyájukba.

Ez a pedagógia ama történetszemléletre támaszkodik, miszerint az embernek elég egy téren elmélyülni, ott idővel akár mesterré is lehet válni. Ez a típusú iskolázás az embert, mint alkalmazásban álló munkaerőt tételezi, és alig számol a piacgazdasággal, a versengésre épülő társadalmi környezettel, a vállalkozó szellem, a kreativitás törvényszerűen nyertes.

Ez a pedagógiai stratégia nem számol azzal sem, hogy az embernek egyre több ideje szabadul fel, amivel egyáltalán nem könnyű gazdálkodni, amit komoly feladat értékesen kitölteni.

Eközben az általános iskolák a művészeti tárgyak végzetes redukciójára panaszkodnak. A művészeti iskolák a költségvetési csapda foglyaként vergődnek, küzdenek a létszámért, a minőségért, a mennyiségért.

A könyvkiadásban győzött a "gagyi", a rossz magyarságú, az illusztrációi stílusát tekintve feltűnően globalizált, licencirodalom, az iskola kezdőszakaszát megcélzó tankönyvpiacon burjánzik a giccs.

Váratlan volt a kulturális kormányzat ajándéka, mikor a gyermekszínházi programokat igen jelentős pályázati támogatásban részesítette. Csak remélni lehet, hogy drámapedagógiának a személyiségfejlesztésben, az identitásproblémák és konfliktusok kezelésben kimutatható ereje az ok, s nem a drámapedagógus szakma ügyes és hatékony lobbyereje.

Csak remélni lehet, hogy valamiféle elmozdulás tapasztal ható a jobb agyfélteke által kontrollált tevékenységek, képességek fejlesztése érdekében - nagyjából az ép, egész ember neveléséért.

Közismert, hogy az ember rendkívül differenciált munkára képes aggyal rendelkezik. Nem túlzás úgy gondolkodnunk felőle, mintha egyszerre kettő lenne belőle egy koponyában. Feladataik szerint annyira elkülönülnek az agyféltekék, hogy szó sem eshet tükörszimmetriáról. Sok olyan tudásunk, képességünk van, amelyek ez a megállapítást fokozottan érvényessé teszik.

Tudható, hogy a bal agyféltekét a szigorúbb, az elvontabb (logikus, analitikus, intellektuális, racionális, realisztikus stb.) tulajdonságok jellemzik. Ezzel szemben a jobb agyféltekében a szabadabb, a törékenyebb, az emberibb, a kedvesebb (többek között a szintetikus, a holisztikus, a kreatív, stb.) tulajdonságaink tömörülnek, de "itt lakik" a humorérzék, a muzikalitás, a térérzékelés, de a "szabadság" is.

Ezért a színi nevelés, a két lábon táncolás, a test mindkét oldalát egyaránt fejlesztő testnevelés az elégséges kínálatból úgy hiányzik, mint egy falat kenyér.

A fejlesztés kezdő szakaszában a bábjáték méltatlanul szorul vissza, noha eléggé összetett művészi megnyilatkozás ahhoz, hogy sokak, sokféleképpen épülhessenek általa. Az előadás - ahol azok remekelhetnek, akik szeretnek és tudnak megmutatkozni - nem jöhetne létre azok nélkül, akik bár nem szívesen lépnek reflektorfénybe, de pontosságuk, kitartó, aprólékos munkájuk, kézügyességük nyomán létrejön díszlet, báb, kellék, világítás, akusztikus háttér De mindez egyáltalán nem létezhetne, ha nincs, aki elképzelje, megtervezze és megszervezze a munkát - ha nincs a csoportnak motorja.

Tanítványok és mesterük - tanító, vagy tanár, vagy akár hozzáértő óvópedagógus - egy közös cél érdekében - legtöbbször a szabadidő rovására - hoznak áldozatot. De megéri, mert ez a cél ugyancsak nemes: szórakoztatva nevelni előadót, nézőt egyaránt

Triviális, de már maga a téma is értékközvetítő. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit viszünk bábszínpadra. Minden mese egy-egy csepp az emberi bölcsesség szűrletéből. A mindenkori gyerekek által, az édesanyjuk ajkáról, anyanyelven hallgatni kívánt mesék tengernyi bizonyítékkal szolgálnak a lélek szükségleteire.

A pedagógiai bábjáték másfelől ízlésformáló látnivaló. Napjaink fröccsöntvényektől, gagyitól hemzsegő óceánjában talpalatnyi igaz föld a kézműves munkával előállított bábszínpadi világ.

A tehetség - mind személyes, mind pedig társadalmi szinten - a legnagyobb kincsünk. A mai körülményekhez igazítva tehetségesnek (valamire predesztináltnak) lenni annyit jelent, hogy van olyan képességem vagy képességcsírám, amelynek a segítségével eredeti, egyedi életformát tudok megalapozni és folytatni. Sokféle tehetséget ismerünk és a rajta felépülő képességgel foglalkozásnak, fejlesztésnek elég nagy irodalma van.

A pedagógiai bábjáték adekvát alkalom ezek felfedezésére, igazi terep a fejlesztésükre - végül is az emberek boldogítására.

Három és fél éves volt a vihar. .. , tudhattuk meg, mikor a Kőszirmocskák tagjai kipenderültek a paraván elé meg-hajolni. A pöttömkékből és nagyobbacskákból álló csapatról a végén derült ki, hogy a szépen artikulálók, a feszes pontossággal játszók között a legfiatalabb három és fél éves. A tapsot nemcsak ők, hanem mindenki más is megérdemelte valamiért május 16-án, a biatorbágyi XII. Koós Iván Gyermekbábos Találkozón. A magyar bábművészet felülmúlhatatlan alakjának nevével fémjelzett bemutatókra összesereglő gyermekek ugyanis minden évben jobb és jobb teljesítményt nyújtanak. A találkozón tapasztalt legörömtelibb fejlemény a bábjáték lényegével azonos stilizáltság folytonos finomodása, a látványvilág tisztulása volt.

De mindent vert a bábjáték közösségépítő ereje.

A Gyermekbábosok XVI. Országos Fesztiváljára, 2009. júniusában ismét összesereglettek a bábcsoportok Egerbe - ha nem lesz utánpótlás, talán utoljára ..

Kell ide kommentár?

Talán még egy információ. A Magyar Bábjátékosok Egyesülete olyan tanfolyami képzés kínálatot (közte OKJ-s is akad), tankönyveket dolgozott ki, amely a huszonegyedik század elején jelentkező kihívásokra is választ ad.