Felfordulás vagy csak változások Nürnbergben?

Rövid benyomás és beszámoló a 2011. évi játékkiállításról

Az átrendeződés jele már egy évtizede látható a legjelentősebb európai játékkiállításon a NÜRNBERG-i seregszemlén. Az 50. jubileumot sikerült még átvészelni, de az időt visszafordítani nem. A korábbi német játékhegemónia ideje lejárt. A távol-keleti gyártók-kiállítók saját országukba próbálják csalogatni a vásárlókat, megelégedve a lánckereskedelem árfelhajtó erejét, és azt a méltatlan "fehér" felsőbbrendűséget sugalló viselkedést, ahogy hosszú ideig nagyméretű sörsátorokba kényszerítették őket, míg maguknak üvegfallal kerített csodákat építtettek (pl. 12-es épület emeleti rész)!

Újabb és újabb kiállítói csoportok is kiszakadtak. Ma már szinte egyáltalán nem találunk kimondottan karácsonyi játékokat és dekorációs dolgokat. Hasonlóan elpártoltak a technika progresszív fejlődését követő "számítógépes" és virtuális játékokat gyártó cégek, valamit az ezen termékeket nem a hagyományos csatornákon értékesítő forgalmazók.

A helyzet azonban mégsem ilyen súlyos. Nem kapitalizmus lenne, ha a vezetőváltások, új marketingesek nem tudnának kitalálni valamit, ami ezt a ha nem is "száguldó", de gomolygó cirkuszt fenntartja. Felvállalva a tapasztalt "nagybácsi" szerepét, beszálltak, nevüket adták pl. a Sanghaji Játékkiállításhoz. Jóllehet még mindig vannak csoportos "kínai, hongkongi, tajvani blokkok", de már egyenrangú helyen, épületekben. Megfelelő helyet biztosítanak az egyedül "vegyülni" kívánóknak is.
Újabb szempontokat kerítenek a már eddig is hangoztatott "minőség és megbízhatóság" (ma már nem plusz erény, hanem minimális követelmény!) mellett és "értékesebb szempontokkal" segítik az arra fogékony "újszülött szülőket", hogy választani tudjanak ebből a hatalmas, valójában szükségtelenül nagy kínálatból. És éppen ez -a ma már általános- felismerés mutatja az utat, amelyet meglovagolva (néha kihasználva) gördül tovább a szekér.
- akarod-e, hogy korszerű életet élj?
- hogy gyermeked is az legyen?
- hogy védjük a környezetünket?.... stb.
Csupa olyan dolog, melyre a statisztikusok és a közvélemény-kutatók biztos kipipálandó-igenlő kérdéseknek tudnak. Igen, valóban fontos, hogy gyermekeink ne zsákszámra (mint a svéd "gyermekköltő" bélyegei) kapják szülőpótlásukat, és ne csak gyermekeinket ne mérgezzük fémsókkal és oldószerekkel, hanem a környezetünket sem! De azért néha kilóg a lóláb, ha csak a játék színe lesz zöld.

Maga az épületegyüttes megújult. Most már nem csak monumentális-technicista csarnokokkal (pl 7/A) ill. parkolóházakkal bővült, hanem újraszervezéssel. Teljesen megújult a központi bejárat, nagy fogadó és kiállítási csarnokkal, pihenő- és kávéházi térrel. Középen "Green Oázis" installáció, ahol 8-10 szigeten és újrahasznosított papírfadekorációs polcokon találhatók a zöld - szemlélettel készült - játékok. Jelentősen előtérben a bambusz- és nád produktumok, az újrahasznosított textil és papírtermékek. Eszünkbe juttatva nagyanyáink rongyszőnyegeit és azt a jóformán szemét nélküli létet, melynek utolsó stációja a "sparhert" nevű konyhai hőhasznosító (szemét- és mindenes) égetőműve volt. De talán először látunk (az előírásoknak is megfelelő) esztétikus műanyagjátékokat, újrahasznosított tejes szállítóládákból.

http://www.youtube.com/watch?v=ON1wDQ7LRDM&feature=player_embedded

Belopta magát mindennapjainkba a "szolár energia" és a vizet hidrogénre/oxigénre bontó, majd energiaként felhasználó modellek is.

De - már ismert trónkövetelőkként - megtalálhatjuk a teljesen automatizált robotokat, a szaladgáló rovarokat, és a négy független vezérlésű propellerekkel működtetett Ufót is. Talán még újdonság a rezgetéses energialánccal futtatott százlábúak, mert elve egyfajta mikrómechanikus újragondolássál, a nanomotorok egyszerűségét szemelőt tartva működnek. Persze ismerve a játékszertörténetet ez sem úgy újdonság! A dobra helyezett drótlábú faragott fafigurák is hasonlóan szaladgáltak (lsd. Érdekes elven működő játékok / Móra).
De tudjuk, hogy a még tökéletlen technikai újdonságok gyakorta játékszerként landoltak (pl. optikai játékok). Így tudománytörténeti szempontból is érdekesek.

Szóval a kiállítás nem jobb, de nem is rosszabb mint korábban, nem omlik össze, csak átalakul, mint a környezetünkben oly sok minden. A játékok pedig önmagukban nem javítják meg a gyermekembereket, de lehetőséget adnak arra, hogy vele üzenjünk egymásnak, jobb esetben EGYÜTT JÁTSZUNK.
Hasonlóan nem szabad elájulnunk a kiállítási épületek "értünk-szépülésén" sem, hiszen itt nem csak játékokat állítanak ki, hanem a hasonló népszerűségű Vadász és Lőfegyver arzenált is.

Kelle Antal