Beszámoló a 2003. évi Kiss Áron Emléknapról

Dr. Kiss Áron emlékezete – Budapest, 2003. június 20.

A NH elsőként adott hírt annak idején arról, hogy civil kezdeményezésre 1995 júniusában, születésének 150. évfordulója alkalmából Dr. Kiss Áron pedagógus (Porcsalma, 1845 – Budapest, 1908) tiszteletére - a szatmári szülőfalu ünnepségeivel csaknem egy időben – emléktáblát avattak Budán. Helyszínéül a Budai Hegyvidék (XII. kerület) nevét viselő utcájának elején álló ún. Gálbory-villa kínálkozott, a családi ház művelt és önzetlen tulajdonosának gesztusaként. Azóta változó létszámban és szakmai képviselettel, de minden év június 21. táján összegyűlnek életműve tisztelői és szellemének továbbfejlesztői a kerület Virányos nevű részében.

Így történt ez 2003-ban is, amikor – híven az elmúlt évek újonnan alakított hagyományaihoz – tematikus ülést is szerveztek a házigazdák és önkéntesek. Ezúttal a Kiss Áron-i életmű üzenetei állottak a középpontban,- mondta bevezetőjében Szentiványi Tibor művelődéstörténész, az emlékünnep-sorozat ötletgazdája, a Kiss Áron nevét viselő Magyar Játék Társaság alapító elnöke, a mostani ülés vezetője. Stílszerű előhanggal Dinnyés József daltulajdonos szolgált, aki Ratkó József és Buda Ferenc megzenésített gyermek- és játékversei mellett meghatottan szólt/énekelt több ízben is a protestáns zsoltárok, népénekek körérből.

Elsőként Dr. Tészabó Júlia egyetemi oktató (ELTE), játéktörténész: Az óvodai és kisiskolai játék/ játszás megítélése Magyarországon az 1870-es és 80-as években címmel tartott élvezetes előadást Kiss Áron és kortársainak játékpedagógiai elvei és gyakorlati érvényesülése során. Feltárta, hogy minden, ma is ható és érvényesülő eredmény, de ellentmondás is ebben, az egymással is folyamatosan vitázó módszertani irányzatok küzdelmében érhető tetten.

Bordi Zsuzsanna budapesti tanító, közoktatási szakértő : A népi játékok iskolai oktatása mai alsó tagozatosok körében címmel a gyakorló pedagógus és az iskola lehetőségeit mutatta be igen érzékletes példákkal. Elmondta, ne legyenek illúzióink arra nézvést, hogy az iskola és/vagy annak első néhány éve ismét – a tán sosem volt - a játék, a játszás, a sokunk által idealizált „játékos pedagógia” terepe lesz. Ám ez egyáltalán nem jelentheti azt, hogy az intézményes nevelés-oktatás irányítói ne tegyenek meg mindent a (megint veszélybe került!) hon- és népismeret mint tantárgyi modul-rész s abban a játék, játszás megerősítésére.

A központi téma professzionális művelése és népszerűsítése terén kifejtett tevékenység elismerésére néhány éve PRO LUDO elnevezéssel Szentiványi Tanár Úr díjat alapított. Lukácsy András író és Szikla László mérnök, játékkonstruktőr után harmadikként Dr. Gerencsér Kinga, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karának tanszékvezető tanára, játéktörténész kapta az ezüstből készült s „ördöngös” elemekből összerakható gyűrűt.

Ezt követően a szép számú közönség Dr. Mitnyan György polgármester, az emléktábla állításának másik kezdeményezőjének vezetésével a közeli családi ház kertjébe vonult, ahol a kerület, a ma is népes család, a játéktársaság képviselői, valamint a Magyar Óvópedagógiai Egyesület, a Magyar Pedagógiai Társaság s a Nagykőrösi Református Képző vezetői helyezték el koszorúikat, emlékcsokraikat. /E helyütt és ismét szóvá kell tennünk azt a sajnálatos tényt, hogy a Magyar Néprajzi Társaság – amelynek Kiss Áron egyik alapítója volt! – ez alkalommal sem tudta képviseletét biztosítani e budapesti rendezvényen…/

A rövid szünetben arra is lehetőség nyílott, hogy a hazai játéktárgy készítő mesterek nemrég megalakult országos tagozata a közeli Zugligeti Óvoda kicsinyei számára míves fajáték-kollekciójukat is átadják.

Kora délután Laczkóné Pálfi Alojzia, a Kecskeméti Főiskola docense tartotta meg előadását A Kiss Áron-i játékgyűjtemény hatásának vizsgálata Kodály gyermekek számára írott kórusműveiben címmel. A kutató s karvezető zenepedagógus énekszóval idézte meg többek között a nép- és műköltészeti alkotásokat is megzenésített Arany János játék- és szokás dal variánsait. A Tanárnő kutatásait remélhetőleg minél előbb immár monográfia vagy tankönyv formájában is élvezhetjük!

A záró kiselőadást a jelenlegi emlékülés programszervezője, dr. Kriston Vízi József játékkutató etnográfus tartotta legfrissebb kutatásai alapján Kiss Áron, a pest-budai közösségszervező címmel. A családi legendárium színes lapjain olvasható történeteket megerősítő különféle levéltári adatok bizonyítják Kiss Áron kiemelkedő szerepét a Budai Református Egyház újjászervezésében, valamint a szintén általa is kezdeményezett Nagypénteki Református Társaság által Kamaraerdőn 1900-ban megnyitott „Erzsébet Otthon” több évtizedes kiemelkedő tevékenysége egyaránt bizonyítják.

A nem csak szakmabéliek jelenlétében zajló eseményt a kerület házigazdai vállalásai mellett a Gyermek-, Ifjúsági és Sport Minisztérium az előadói díjak biztosításával támogatta. A szervezők már a következő összejövetel időpontját is kitűzték: 2004. június 18-án, péntekre. Ismét felvetődött, hogy az ELTE kötelékébe került „Budai Képző”, Kiss Áron nevezetes szolgálati helye az újabb, 2005-ös jubileumi esztendőben fölvehetné – végre – a jeles hazai tanár, játékpedagógus és neveléstörténész nevét…!?
Kriston Vízi József

[Ajánlott irodalom
Kriston Vízi József (bev. és jegyz): Kiss Áron. – Az OPKM Tudós Tanárok – Tanár Tudósok sorozata. Budapest, 2002. 157 p.]