

Alkotó:Erich, August (1620-1644)
Képcím: Moritz, hesseni tartománygróf családjával
Technika: olajfestmény
Alkotás éve: 1630 körül
A családi portré műfajának egyik legkülönösebbikén 14 gyerekes családot láthatunk. Gyerekkortörténeti szempontból is érdekes a kép, mert még a 17 században is ritka volt a gyakori gyermekhalandóság miatt, hogy egy családban ilyen sok gyerek maradt életben. A gyerekek csoportját a szülők fogják közre, az apa oldalán a fiúk, az anyáén a lányok sorakoznak. Ez az elhelyezés hagyományos (így szerepeltek az adományozók a középkor végi oltárképeken, s még a 20. század elejének családi fotóin is tovább él). Az anya karján legkisebb, még karonülő csecsemő látható. A hátsó sorban álló nagyobbak a kor felnőtt divatjának megfelelő, a szüleikével szinte megegyező ruhákat viselnek, magas csipke gallérral. Az első sorban azonban, a kisebbek, 5-6 évnél fiatalabbak mind szoknyában láthatók, ahogy a - szintén századunkig tartó - gyermekdivat diktálta, így ruházatuk nem sokban ad eligazítást nemüket illetően. Néhány kiegészítő az öltözeteken azért eligazít: például az egyik kisfiú férfikalapja, strucctoll a főkötőn, a nagyobbacska kislány nyaklánca vagy nőies csipkegallérja.
Talán éppen a nemek meghatározására szolgál az, ami miatt a kép számunkra különösen érdekes. A kisebb gyerekek mindegyikének kezébe a festő játékszereket helyezett. A fiúkéba fiú, a lányokéba pedig lányjátékokat. A fiúkéba fegyver (számszeríj), dob, ostor, igen szépen kidolgozott, díszített vesszőparipa, a lányokéba baba, virág került. A korabeli játékok szinte katalógusszerű felsorolásából az élő állatok - madár, kutya, s a növények sem maradtak ki.
A két évesnél kisebb gyerekek kezében csörgőt, a legősibb csecsemőjátékot láthatjuk. Mivel nemesi család képe ez, a csörgők valószínűleg ezüstből, koráll vagy féldrágakő díszítéssel készültek. Mindezek a játékszerek a 17. századra már hosszú múltra tekintettek vissza, s jellemzőek voltak egészen 20. század első feléig.
Természetesen a későbbi gyerekportrékon is szerepeltek játékok, ezek funkciója azonban éppen a gyermekség jelzése, a gyermekkorhoz egyre inkább hozzátartozónak érzett tevékenység, a játék megjelenítése volt, nem pedig a nemek elkülönítését szolgálták.