Fábián Zsolt

Már 25 éve a mezőberényi Petőfi Sándor Művelődési Központban dolgozok, népművelőként. Ez idő alatt vezettem nyugdíjas klubot, foglalkoztam különböző felnőtt programok szervezésével, majd már tizenegynéhány éve a gyermek korosztálynak szervezek programokat.

Egy időben sok játszóházban vettem részt, és vezettem foglalkozást. Több mindent kipróbáltam: csuhézást, kosárfonást, gyékényezést, gyöngyfűzést, sárkány készítést, és így találkoztam az origamival is. Most is érdekel minden játszóházi tevékenység, de komolyabban az origamival kezdtem el foglakozni. Végre találtam egy egyszerű, olcsó, különleges, könnyen tanítható, a gyerekeknek érdekes kézművességet. 15 évvel ezelőtt, amikor a játszóházakban elkezdtünk ezzel foglalkozni, még nem sokan ismerték ezt a hobbit.

Lassan én is megfertőződtem. Most már a tanítás mellett a kihívás, a játékosság érdekel benne. Egy-egy nehezebb, bonyolultabb figura meghajtogatása számomra különleges örömöt jelent és a mai napig gyűjtöm ezeket a leírásokat. A játékos, akciós figurák elkészítése és tanítása pedig jó lehetőség, hogy másokkal is megszerettessem ezt a hobbit. Szinte minden foglalkozást az ugráló tücsökkel és a bukfencező papírral kezdek. Nagy öröm számomra amikor látom a gyerekek szemét felcsillanni: Jé, mi lett ebből a papírból! Jé, ez bukfencezik! ..... Ha lehet nem árulom el előre, hogy mi lesz a végeredmény, maradjon az meglepetés.
Van néhány saját figurám, és könyvkiadással is próbálkoztam. Ez a mai világban nagyon nehéz feladat, ezért már nem érdekel igazán.

Elcsépeltnek tűnik az, hogy célom az origami népszerűsítése, megismertetése, de mégsem tudnám ezt jobban megfogalmazni. Kiállításokat rendezek, bemutató foglalkozásokat tartok. Pedagógusok részére már több akkreditált tanfolyamot is tartottunk a Művelődési Központban.

Az origami mellett szeretek még horgászni, mindenféle dolgokat gyűjteni (Pl: kártyanaptár, egyebek) és papírsárkányokat készíteni.

A legemlékezetesebb origamis szervezésem a „Hajtogassunk a Békéért!” jelszavú akciónk volt. 1995-ben a Hiroshimai atombomba ledobásának 50. évfordulóján papírdaru gyűjtési akciót szerveztünk. 40 ezer darut kaptunk az ország minden részéből - még a háborús Jugoszláviából is -, ezt fűztük fel, majd adtuk át a japán nagykövetnek, aki kiutaztatta Hiroshimába. Erre még most is büszke vagyok, hogy ennyi embert sikerült rávenni a daru hajtogatásra!
Hogy miért ajánlanám másoknak is? Mert a papír nem beszél vissza, nem törik el és nem is romlik meg.
A családom megértő velem, és ha nehezen is viseli ezzel a hobbival járó ”pénzkiadást, és időpocséklást”, azért büszkék rám egy-egy kiállítás megnyitásán.