Monopoly

A tábla keretén húzódik a játékmező, mely négyzetekből áll, és ingó és ingatlan vagyontárgyak, vasútállomások, üres mezők, sőt börtön is sorakozik rajta. A játékosokat egy-egy figura jelképezi, amelyet kockadobásokkal mozgatnak a táblán. Attól függően, hogy milyen mezőre érkeznek, a szabályok engedélyezhetik, hogy ingatlant vagy ingóságokat vásároljanak, vagy kötelezhetik a játékosokat arra, hogy bérleti díjat vagy adót fizessenek, szerencsekártyát vagy jótékonysági kártyát húzzanak, börtönbe vonuljanak, stb. A játékosok vagyontárgyakat vásárolva, eladva és bérelve arra törekszenek, hogy ők legyenek a leggazdagabbak a táblán, és csődbe hajszolják a vetélytársakat.

Kineveznek egy bankárt, akinek feladatai közé tartozik, hogy számon tartsa a játékosok és a bank vagyonát, fizetést és jutalmat osszon, vezesse az ingatlan-nyilvántartást a házakról, az eladásra váró vagy már a játékosok kezén lévő telkekről és szállodákról. Elad és árverést tart, kölcsönt folyósít vagy jelzálogot vet ki. A bank gyűjt be minden adót, díjat és kamatot, és az eladott, valamint elárverezett területekért és ingóságokért.

A stratégia
Egy amerikai számítógép-szakértő, Tom Friddel a játékelmélet felhasználásával kimutatta, hogy egyes ingatlanok értékesebbek másoknál: A piros mezőt a Trafalgar téren jobb áron lehet bérbe adni, mint bármely más területet (a piros és rózsaszín területek egyébként mindig értékesek), hogy Maryleborne a legjobb állomás, és a Vízművek a legjobb szolgáltató. A Whitechapel utca a legkevésbé jövedelmező terület.

A győzelem
A játék célja annyi vagyont felhalmozni, hogy elég legyen a többi játékos csődbe juttatásához, és kiszorításukhoz a játékból. Az utolsóként bennmaradó játékos nyer. A rövidebb változatban a játék a második csőddel véget ér, függetlenül attól, hány játékos van még benn. Ekkor a vagyonokat összesítik, és a leggazdagabbat nevezik meg győztesként.