"A Bayko elsősorban modell épületek építésére készült. A négyszögletes Bakelit bázisok négyszögletes lyukakkal rendelkeztek, amelyek 3/8 hüvelyk közepén helyezkedtek el, amelyekbe különböző hosszúságú, 1,905 mm átmérőjű vékony fémrudak helyezhetők el függőlegesen. Nagyobb modellek előállításához két vagy több bázist lehet összekötni fémrudakkal, amelyek a bázisok lyukain keresztül rögzítve vannak. Az épület falainak kialakítása érdekében ezután a bellit téglákat, ablakokat és más részeket rúdpárok közé lehetett réselni. Más általánosan használt részek közé tartoztak a padlók (vékony, gyanta kötésű papírlapok, amelyek ugyanolyan négyszögletes rácsos lyukakkal rendelkeznek, mint a bázisok) és a különböző típusú tetők. Számos más speciálisabb szakterület is volt. Az eredeti készletekben a bázisok nagyok voltak és barna színűek voltak; a falak barna / barna és krém; tetők mélykék; és az ablakok nagyon sötétzöldek voltak, de 1937-ben megalapították a vörös vagy fehér falak, a zöld ablakok és a vörös tetők „igazi” színeit, bár a bázisok még mindig nagyok és barnaek voltak.
A radikális változás időszakát 1938-ban jelentették be a keresett 20-as évek sorozatának bevezetésével, amelyen számos új alkatrész került bevezetésre. Ezután 1939-ben az új sorozat újratelepítő programja hozzáadta az új alkatrészeket, és az alapokat az ismerősebb, kisebb verzióra változtatta, kezdetben foltos zölden. A háború után a standard színek a vörös és fehér falak, a vörös tetők, a zöld özvegyek és a zöld alapok voltak, és annak ellenére, hogy a háború utáni években néhány „gazember” színnel kísérleteztek, ezek 1959-ig maradtak játékban, amikor Meccano átvette, a színek a narancssárga vörös és krém téglák sárga ablakokkal és szürke alapokkal módosultak.
A Plimpton az 1950-es évek közepétől kezdve fokozatosan kezdte meg a polisztirol részekre való átállást, amit Meccano később lelkesedéssel vállalt, és így sokkal olcsóbb volt. Ironikusan talán a Bayko utolsó napjaiban megkezdték mind az anyag, mind a színséma megváltoztatását, az úgynevezett „karimás” vagy „minimalista” részek bevezetésével.
A Liverpooli Múzeum Empire State Buildingének Bayko modellje, amelyet Leo Janssen épített, 1999–2003.
A Bayko fő előnye a versenytársaival szemben általában az ezzel összeállított modellek magas szintű realizmusának tekinthető. A leggyakrabban előforduló hátrány a Bakelit törékenysége, amely gyakran bázisokhoz és ablakrészek töréséhez vezetett. Bizonyos biztonsági aggályok is felismerhetők a vékony fémrudak gyerekjátékban való használatának veszélyeiről."
Forrás : Wikipédia - Bayko rendszer