A nagy szamóca-vadászat

Ketten lehet játszani, aszerint, hogyan helyezzük el a játéktáblát: Boribon és Annapanni szerepét ölthetjük magunkra. Mint a címből is kiderül, az a cél, hogy minél több szamócát gyűjtsünk össze. A páratlan számú (5) szamócákat a tábla közepére helyezzük, és a szerencse segítségével építgetjük az utunkat a gyümölcsökig. A kártyákon lévő egyszerű vagy bonyolultabb útrészletek vezetnek el bennünket a szamócákig, egyesével rakhatjuk ki az útvonalat. Ha szerencsések vagyunk ez akár pillanatok alatt sikerül, de ha nem, több akadály is adódhat. Vannak semmibe vezető útvonalak, de az is előfordulhat, hogy neki megyünk a másiknak. Ilyenkor bosszankodva kénytelenek vagyunk újra neki futni egy új útvonallal a szamócáknak.

A játék élvezetes a kicsiknek, különösen akkor, ha sikerül az összes szamócát leszedni. Vagy legalább több mint felét. A legkisebbek még akár sírva is fakadnak, ha ez nem sikerül, számukra még nehezen fogható fel, hogy ez „csak játék”.

Az is előfordulhat gyakran, hogy nem jó kupacból emelik a kártyát, vagy a figyelmük annyira elkalandozik, hogy a felnőtt játékos unja kivárni a lépéseket. De éppen ettől jó a társasjáték: elég jó a motiváció a nyerésre, és éppen elég feladatot ad, hogy a kicsi koncentráljon, figyeljen, betartsa a játékszabályokat.