Akárhányan játszhatjuk: minél többen vagyunk, annál izgalmasabb. Körülhatárolt téren játsszuk labdával: a szabadban kijelöljük a játéktér határait, zárt térben ez magától értetődő. Az utóbbi esetben a szivacslabda a legjobb, mert nem törnek tőle az ablakok és nem rongálódik meg semmi a szobában.
A labdát a játék elején a magasba dobjuk. Aki meg tudja szerezni, az igyekszik kidobni valakit. A kidobás akkor érvényes, ha a játszót éri a labda, utána pedig a földre esik: a kidobott olyankor kiáll. Aki azonban elkapja a labdát, annak nem kell kiállnia, és annak sem, akire másik játékosról vagy a falról, fáról, földről pattant a labda.
Ügyeskednünk kell, mert ha nem megyünk soha a labda közelébe, akkor nem tudjuk fogyasztani az ellenfeleket, de minket mindig kidobhatnak. Ha azonban éppen a labda felé szaladunk, amikor más megszerzi, akkor ő dob ki bennünket!
| Kép | |
| Játékkategória | népi játék |
| Szerző | Lázár Katalin |
| Beküldő | Lázár Katalin |
| Adatközlő | Valacsai Pálné Mikóczi Ilona |
| Gyűjtő | Lázár Katalin |
| Játék tömb | eszközös |
| Típuscsoport | labdajáték |
| Típusszám | 4.1.315.0 |
| Dialektus csoport | Északi dialektus |
| Gyűjtőhely | Nagyfödémes |
| Megye (1913-as felosztásban) | |
| Forrás | Népi Játékgyűjtemény -Zenetud.Int. |
| Forráson belüli azonosító | LSZ 70550, Lázár: Gyertek, gyertek játszani III. 1. rész, 19. szám |
| Gyűjtési idő | 2000 |
| Magyarázat | |
| Kapcsolódó linkek a Játékházban | |
| Utolsó módosítás | 2008.03.21. |