Repül a, repül a

Ezt akkor tudjuk játszani, amikor télen vagy rossz idő esetén beszorulunk a szobába. Kiválasztunk magunk közül egy játékvezetőt. Mind leülünk, a vezető szembeül velünk. Térdünkre tesszük a kezünket, a vezető pedig mondja:

Repül a, repül a, repül a, repül a - gólya!
Repül a, repül a, repül a, repül a - kályha!
Repül a, repül a, repül a, repül a - szék!
Repül a, repül a, repül a, repül a - légy!

Annyi "Repül a"-t mond, amennyit akar, és bármit mondhat, ami eszébe jut. A végén fölemeli mindkét kezét a térdéről. Ha olyat mond, ami valóban repül, akkor mi is fölemeljük, ha viszont olyat, ami nem, akkor mi a térdünkön hagyjuk a kezünket. Aki eltéveszti vagy túl lassú, zálogot ad, amit a játék végén kiváltunk.
Persze a "valóban repül" azt jelenti, hogy a maga erejéből repül. Ha pl. a labdát eldobjuk, vagy szappanbuborékot fújunk, azok is repülnek, de nem a maguk erejéből, a dobás, fújás következtében való repülés pedig nem számít, hiszen ha a széket eldobja egy erős ember, az is repül. Tehát ha a vezető azt mondja: Repül a, repül a - labda (vagy szappanbuborék), akkor lent kell hagynunk a kezünket, másképpen zálogot adunk.
A zálogkiváltásnak nincsen önálló játéka. Az esetek többségében úgy történik, hogy egyikünk (itt legtöbbször a játékvezető, hiszen neki biztosan nincs zálogja) letakarja egy kendővel vagy bármi mással az összegyűlt zálogokat, egyet megfog a kendő alatt, a csapat pedig megszabja, mit kell tennie a zálog tulajdonosának, hogy a zálogot visszakapja. Ez lehet játék (mondja el pl. az Egy, érik meggy kezdetű mondogatót, vagy egy nyelvtörőt háromszor egymás után), de lehet más is: szaladja körül háromszor a szobát, vagy kerülje meg féllábon ugrálva, énekeljen valamit, mondjon el egy verset stb.