Nürnbergi Nemzetközi Játékvásár Beszámoló 1. rész

Nürnbergi Nemzetközi Játékvásár Beszámoló 1. rész

Kalandos indulás

Ha valaki vállalja az időt és a költségeket, és nekiindulna az útnak, már csak olyan apróságokat kell elintéznie, mint az utazás módja és a szállás. Hogy a szállás miért kritikus? A nagy cégek már ÉVEKRE ELŐRE lefoglalják a városban a szállodákat, moteleket, tehát csak a város környékén (40-50 km-es vonzáskörzet) van esély szállás szerzésére. Kivételt képez az az eset, ha valakinek vannak ismerősei a városban. Ezzel azonban vigyázni kell, mert ugyanaz a helyzet a Játékkiállítás alatt Nürnbergben, mint nálunk augusztus 20-án a Tűzijáték idején - itt is mindenki megpróbálja feleleveníteni azokkal a kapcsolatot, akiknek Dunára néző lakásuk van, és nem biztos, hogy sikerül ablakhoz jutnia. Kocsival pedig azért kell utazni, hogy a városon kívülről egyáltalán meg lehessen közelíteni a kiállítási területet, amely Nürnberg szélén helyezkedik el.

Többszöri szervezés, átszervezés és keresztbeszervezés után úgy nézett ki 5-én, csütörtökön este, hogy idén nem tudok kijutni a vásárra, pedig évek óta készültem rá. :-(
Szerencsére a Gondolkodó Játékbolt munkatársai péntek reggel indultak és még volt egy férőhely náluk, így nagy örömmel csatlakoztam hozzájuk.

Út közben több jótanáccsal láttak el:

1. Ne fotózzam a kiállított játékokat. Mindenki nagyon vigyáz a saját találmányára, fejlesztésére. Sok olyan játék van, amelynek még csak a prototípusa készült el, esetleg később hozzák forgalomba, de már most forgalmazókat keresnek. Ötletet persze így is lehet lopni, de nehezebben. A kiállítók majd adnak prospektusokat, olyanokat és annyit, amilyet ők akarnak. A szombati szakmai napon nem is láttam senkit fotózni, vagy videózni.

2. Ne keseredjek el, ha csak töredékét tudom megnézni a kiállításnak (adatokat lásd később).

3. Ne gyűjtsek be minden termékkatalógust, mert nem fogom elbírni (persze nem fogadtam meg a tanácsot és szombat délután már lógó nyelvvel vánszorogtam a standok között).

Mázlimra abban a hotelben, ahol megszálltak (50 km-re Nürnbergtől), volt még férőhely, így kényelmesen tudtam aludni.

Szombat reggel a vásár bejáratánál regisztráltatnia kellett mindenkinek magát. Annyira komolyan kereskedelmi vásárnak veszik ezt a hetet, hogy csak azokat engedik be, akiknek meghívójuk van olyan cégektől, akik kiállítanak, vagy bizonyítani tudják, hogy játékkereskedők (az Internet Játékházat bemutató papírjaim sajtóigazolvány híján nem hatották meg őket, így a rejtett ász, a Kártyaváros CD segített ki). Ezen is átküzdöttük magunkat, a plasztik kitűzővel beléphettünk a vásár területére és úgy éreztem, most

megérkeztem Mekkába.

A beszámolót készítette: Csányi János