Országos Origami Találkozó 2008.08.08-10. Budapest - Annette és Paul Hassenforder beszámolója

Az origamisok megvilágítják a Dunát
2008. augusztus 8-10-ig Budapesten voltunk, ahol a 19. Nemzetközi Origami Találkozót rendezték.
Viszontlátni Budapestet egy különleges élmény: ez egy szép város! Képzeljék el a Dunát, ezt a hatalmas, széles, hosszú folyót, amint nyugodtan folyik a 7 híd alatt, melyek mind különbözőek. Csodálatos! A folyó egy különleges hangulatot ad a városnak, ezt látni kell!
Viszontlátni a magyar origamisokat (ez volt az ötödik egymás utáni év, hogy részt vettünk a magyar találkozókon) mindig boldogság és találkozni az újakkal mindig kellemes élmény.
170 résztvevő, közülük 40 külföldről. Németek, franciák, olaszok, lengyelek, románok, csehek és természetesen nagyobb részt magyarok.
Vogték és Freudenbergerék ill. Ursula Németországból hozták a gyönyörű papírjaikat. Silvia Rubin Svájcból, Roberto Gretter és Paolo Bascetta Olaszországból ( Paolóval nagyokat nevettünk), Krystyna és férje Lengyelországból, és természetesen Izabella és az összes lengyel , akiket jól ismerünk, és természetesen román barátink: Mihaela és Adrián és Monica és Danut, és a 3 zetelaki kisasszony.
Nem tudom felsorolni az összes számomra kedves magyart:
Villányi Mariann, az új elnök, akinek mindenre kiterjedt a figyelme, és aki nem kímélte sem idejét sem energiáját, hogy mindenki kellemesen érezhesse magát és mindenből a legtöbbet profitálhasson.
Orsolya és Gabi Kecskemétről!
És Somos Endre… Ah Soma! Minden évben legalább egyszer hajtogatok ezzel a sziporkázó úrral, aki nagy tudású és nagyon-nagyon kedves! Ebben az évben egy hatszögletű doboztetőt tanított nekünk, egy kis csodát, melyet tovább kell adni!
A helyszín: egy kultúrház, abban a kerületben, ahol Mariann született, nagy tér, hatalmas aula, és a kiállított modellek! Egyik szebb, mint a másik! Mind a papír színe, mind a formák változatossága, mind pedig a hely nagyon ki volt találva, szép hatást keltettek . A magas mennyezetről főként geometrikus modellek lógtak.
Az emeleten termek a tanításra és egy másik, hogy megcsodálhassuk a Vasarely kiállítást, természetesen papírból! Micsoda munka!
Egy nagy külső tér, hogy kitehessék az étkező asztalokat! Nagyon élvezetes!
A hangulat: megnyitó, beszédekkel és a végén mágussal, aki papírmadarat hajtogatott, melyet átváltoztatott famadárrá!!! Asztalt táncoltatott a terítőnél fogva, melyet jó volt nézni.
Természetesen mindenhol hajtogattunk, sokat nevettünk és kicseréltük gondolatainkat. A hagyományos tombolának is nagy sikere volt, összeterelte az embereket.
Paul segítségével kb. 50 kalap készült el és a résztvevők boldogan viselték az elkészült műveket.
Este, vacsora után, a Hotel Touring számunkra fenntartott különtermében hajtogattunk, ahol nem volt hiány érdeklődőben.
Ebben az évben megismerkedtem Ácsné Dóczi Évával. Mindenképp szeretném a magyar origamisok közül őt külön megemlíteni. Egy csodálatos virágkompozíciót hozott a találkozóra, olyat mely nagy palotákhoz is illene. Képzeljenek el egy kb. 40 cm átmérőjű és kb. 80 cm magas kúpot, melyet különféle színű és formájú virágokkal borított be, melyekhez megfelelő leveleket is illesztett. Egy mestermű, mely több hónapnyi munkát igényelt. Emellett Éva nagyon vidám természetű, csodálni való!
A meglepetés: péntek este augusztus 8.-án, vacsora után, gyalog indultunk a Duna partjára. Senki nem tudta, hogy milyen messze van, de nem is volt érdekes, mert mindenki vidám volt. Kb. 3 kilométer után, már majdnem teljesen leszállt az este és a szúnyogok is felelevenedtek, megérkeztünk. Először kaptunk egy műanyag csövet és egy kis cédulát, melyre egy kívánságunkat kellett írni. Később kaptunk egy A4-es lapot, melyből egy kis hajót kellett hajtogatni, melybe beletettünk egy égő teamécsest. Majd a teljes sötétségben és csendben, finoman vízre helyeztük a csónakokat, melyek, mint egy világító kígyó hosszan úsztak lefelé…
Ez szép volt! Ez olyan mágikus pillanat volt, melyet néha érez csak az ember élete során.
Köszönjük azoknak, akik ezt a szép ötletet kitalálták! Még sokáig álltunk csendben, a szúnyogok csíptek, de már senki sem érezte.
Megőrzendő az emlékezetben!
A szombat és vasárnap gyorsan elszaladt, ez mindig így van, túl gyorsan telik el. Már le kellett szedni a kiállítást, kicserélni a címeket és egy asztal sarkán még gyorsan megtanulni egy utolsó hajtogatást. És itt a búcsú.
Biztos, hogy visszajövünk!

Annette és Paul Hassenforder
2008.08

(fordította: Villányi Mariann)