Művészetek Völgye 2006 beszámoló

Művészetek Völgye 2006

Megszerettem a Művészetek Völgyét. Na nem most, egyszerre, hanem fokozatosan. Az idei a negyedik év, hogy meglátogattam a Völgyet. 2003-ban és 2004-ben közreműködőként, Élő Internet Játékházat tartottunk Taliándörögdön, a Régi Iskolában, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium szervezésében. Esténként (ha nem voltunk nagyon lefáradva) mentünk el egy-egy koncertre, színházi előadásra. A játszóházba látogatók hozták-vitték a Völgy híreit, mindenféle érdekességgel csigáztak minket. Akkor határoztam el, hogy vagy így, vagy úgy, de itt leszek minden évben. Sajnos 2005-ben az IHM nem képviseltette magát a Völgyben, idén pedig már meg is szűnt a minisztérium. A falubeliekkel kiváló, baráti kapcsolatot építettünk ki, szívesen látták volna újra programunkat, melyen mindkét évben több mint 1500-an vettek részt, de ehhez támogatókra lett volna szükség. Remélem jövőre ismét tudunk játszóházat tartani (hahó, szponzorok, itt vagyunk).

Idén a Völgyben töltött 2 teljes és 2 fél nap alatt 42 rendezvényen (koncerten, kiállításon, beszélgetésen) vettem részt, 150 km-t autóztam, 45 stoppost szállítottam a falvak között.

Mínusz 20. nap
Rutinos Völgylakó módjára letöltöm a prospektust a WEB-ről. Próbálkozom a szokásos www.kapolcs.hu címmel, ami rögtön átirányít a kapolcs.szinhaz.hu oldalra. Elég lassú az oldala megjelenése, talán gyenge a szerver számítógép teljesítménye.
Sajnos minden település, és a kiegészítő programok külön fájlban vannak, így hosszadalmas a processz (8 fájl) és nagyok a letöltendő fájlméretek is. Sebaj, erre jó a szélessáv, kár hogy Magyarországon sokaknak erre még nincs lehetőségük. Ráadásul A/4 oldalakra bontott a szöveg, (nem úgy, mint a végleges nyomdai programfüzet, ami A/5 méretű), tehát sok papír fogy el a kinyomtatásra.

0. nap
Bizony még csak belelapozni sem volt időm a programfüzetbe. Viszont eddigi tapasztalatom alapján tudom, hogy a legfontosabb a Völgyben a TERVEZÉS, mikor-hová menjek el. Akkor firkáljuk tele a nyomtatott lapokat, persze sok izgalmas programról lemaradtam már, de azért megnézhető még több izgalmas csemege.

Mivel az elmúlt években alaposan megismertem és minden négyzetcentiméterét bejártam kedvenc településemnek, Taliándörögdnek, most elsősorban a többi falu programjai között böngésztem. Esténként nagy az ütközés, egyszerre legalább három helyen kellene lennem. Úgy látom, kemény döntéseket kell meghoznom az elkövetkező napokban. Ki fogom hagyni azokat a kiváló előadókat, művészeket, akiket már korábbi években láttam, a rövid időmbe csak néhány új impulzus fér bele.

Az Internet Játékház szerkesztőjeként természetesen különösen érdekelnek a gyerek- és családi programok, kreativitással kapcsolatos foglalkozások, kiállítások, játszóházak. Alig találtam ilyeneket, ráadásul túlnyomó többségük nem egész nap, hanem csak néhány órában működik naponta a programfüzet szerint. Két éve még három helyszínen voltak egész napos gyerekprogramok, múlt évben csak egy helyen (Taliándörögd, Óvodaudvar), idén már sehol. Majd meglátjuk, mi a helyzet élőben.

1. nap (csütörtök)
Indulás előtt irány a piac: gyümölcsök, zöldségek „feltankolása” kilószám. Pestről 150 km, plusz egy 4 napos autópálya matrica segítségével lejutottam, nekem a Székesfehérvár – Veszprém útvonal a javaslatom, egyre több szakasz épül meg a 2x2 sávból. Délre értem Kapolcsra. Egyenesen a Sajtóközpontba mentem, ahol hamarosan megkaptam a Völgymédia kártyámat. Egy-két gyors kérdésemre választ kaptam és kifújhattam magam - végre megérkeztem a Völgybe.

Taliándörögd, katolikus templom. Rádiószínház - Ottlik Géza: Minden megvan.
Mikor ültek le utoljára rádiójátékot hallgatni? Nem a pesti csúcsforgalomban, az autóban dühöngve és nem is mosogatás közben, hanem úgy igazából, LEÜLVE, MEGHALLGATVA? Én, bevallom, az idejét sem tudom, olyan régen. Viszont a templom csendjében visszakapja méltóságát a rádiójáték. Igazi dráma bontakozhat ki, érvényesülhet a színészek hangja, a dramaturgia, a sztereo hangzás. Az Ottlik novella igazi élményt jelentett. A rádiójáték után bonuszként a rendezővel, Varsányi Anikóval is beszélgethettünk a készítés körülményeiről, a rádiójátékok jövőjéről (Vajon miért olyan sok az ismétlés és kevés az új mű? Lesz-e még egyáltalán rádiójáték?), vagy hogy hogyan fojtja meg a jelenlegi szerzői jogi szabályozás klasszikus, különleges rádiójátékok ismétlését (jogtulajdonosok nehéz felkutatása).

Az elmúlt években sokszor hallgattam meg Szőke András osztályfőnöki óráit, előadásait, kommentárjait Taliándörögdön, az Ősök Házában. Imádom humorát, szeretetét a Völgy történelme és lakói iránt, de idő híján idén kimaradt a programomból (bocs).

Irány a Lőtér, a Tartuffe előadásra érkezem az Új Iskolába. Ajtón cetli: AZ ELŐADÁS ELMARAD.

Ha már itt vagyok, megnézem a sátrat, többek között a malomverseny helyszínét. Négy játszma megy éppen, házilag készített táblákon, szürke és fehér kavicsokkal, és egy kis műanyag készlettel is, kinek-mi van.

Pulára menet megállok a Krétakör Űrbázisnál, hogy jegyet vegyek estére A csillagász álmára.
Völgymunkás: nem itt lehet jegyet venni, hanem Dörögdön, az információnál. De nem érdemes most odamenni, mert biztos, hogy minden jegy elkelt már.
Én: Akkor veszek a holnapira.
Völgymunkás: csak aznap lehet venni, 10-kor nyitnak.

Pulán még odaérek a Parti Nagy Lajos beszélgetés végére, a felolvasásra (múlt évben az egészet végigültem), a nézőtér folyamatosan kuncogott, nevetett, hahotázott a nyelvi leleményeken.

Az igazi csemegét Pulán ismét a Bárkaszínház hozta el. Múlt évben A legyek ura előadás nyűgözött le, ahogy a terep (domboldal, fák) minden lehetőségét beépítették az egyébként is kitűnő előadásba. Idén a Hamlet „személyre szabott” előadását néztem meg. A templom kertjét játszották be teljesen. A nézők szalmazsákokat kaptak, amikre leülhettek, az előadás kezdetekor még abban sem lehettünk biztosak ki a színész és ki a néző. A felhívás szerint többen hoztak legkülönbözőbb CD-ket, amelyek zenéit bekeverték egyes jeleneteknél. Hoztak továbbá a nézők kellékeket (üveget, zsákot, füzetet, botot), amelyeket a színészek beépítettek az előadás menetébe. Sorsolással dőlt el, melyik színész mely szerepet kapja (kő-papír-olló alapján), és még a felvonások helye is sorshúzással dőlt el. Remek játékot, remek improvizációt láthattunk. A harmadik felvonás közepén elkezdett csöpögni az eső, amit szintén beleépítettek a színészek a játékba. Lehet, hogy direkt megrendelték az esőt, de túlzásba vitték, mert a felvonás végére ömleni kezdett. Bemenekültünk a Faluházba, színészek, nézők tökéletesen betelítettük a termet. És ekkor kezdődhetett az igazi improvizáció: mit lehet kihozni ebből a kis helyből, minimál körülmények között. A színészek profizmusát, kiválóságát dicséri a fergeteges hangulat, amit teremteni tudtak (emlékeztek a biciklipumpás jelenetre...?).

Kilenc után értem szálláshelyemre, kicsomagolás, ágykészítés, beszélgetés a barátokkal, borozgatás, aztán éjjel 3-kor lefekvés. És eső egész éjjel.

2. nap (péntek)

Monostorapáti, Felső bolt.
Vásárló Néni1: A lakók, akiket szerveztek Pestről, nem jöttek el. Hétfőn telefonáltak, hogy mégsem aznap jönnek, hanem csak másnap. De hát én meg így számítottam rájuk.
Vásárló Néni2: Hozzám szerdán kellett volna érkezniük, de csak késő este telefonáltak, hogy stoppal jönnek, valamikor az éjszaka és hogy hagyjam valahol a kulcsot, hogy bejuthassanak. De én nem hagyom a kulcsot olyanoknak, akiket nem is ismerek. Hogy képzelik? Végül egyáltalán nem jöttek el.

10:15, Taliándörögd –Információ
- 5jegyet kérek a Csillagász álmára
- Nincs, mert tegnap az eső miatt elmaradt az előadás, a tegnapi jegyek érvényesek mára.
- Akkor holnapra kérek 5 jegyet.
- Nem lehet, csak az előadás napján venni.
- Látom, váltottak vissza jegyet. Nem lehetne azokat újravenni?
- Megkérdezem.
Megkérdezte. Lehetett. Hurrá! (Most aggódhatok egész nap, milyen idő lesz este.)

Végigsétálom a dörögdi kiállításokat. A sivatagi kiállítás (Teleház) nagyon tetszik, mert egymás mellé állítja, hogy különböző képzőművészek a saját stílusuknak, technikájuknak megfelelően hogyan látják ugyanazt a környezetet és mellettük gyönyörű fotók mutatják be azt, amit a szemünk lát. Nagyon szép volt egy pincében látott kiállítás, sok kedves porcelánfigurával, gyertyafénnyel.

Kapolcs, Evangélikus udvar. Sokat várnék a Cimbora játszóháztól: az egyetlen gyerekrendezvény, ami a programfüzet szerint a Völgy teljes időszaka alatt működik. Sajnos elég hiányos: a kereskedelmi vetélkedő játék elmaradt (mondjuk nekem nem is hiányzik a Völgyben, nem illik ide) és a tervezett egyéb játékok egy részét sem hozták el. Üres asztalok, a játékmesterek is last minut képzést kaphattak, mert nem nagyon tudnak válaszolni a kérdéseimre, amikor stopposként szállítottan közülük néhányat.

Vigándpetenden a kirakodóvásárt nézem meg (a fajáték készítő ismerősömet, aki évek óta itt volt, most nem találom). Játékok után kutatva a Plébánia Galérián a Néprajzi Múzeum Műanyag című kiállításának kamara kiállításán látok jópofa dolgokat, köztük flakonokból készült sakk készleteket. A műanyag maga persze nem a Völgy szellemi irányvonala, de annyira körbevesz minket mindenhol, hogy nem lehet kikerülni. Flakon-állatkákat készíteni OK, de azért ékszerkészítési alapanyagként nem használnám.

Az eddigi években kimaradtak Öcs rendezvényei a számomra (a Kőfejtőben persze többször ott voltam). Úgyhogy irány a templomokba. A templomok légköre, akusztikája felerősíti a zene és az emberi hang szépségét, vadászom a templomi hangversenyekre. Katolikus templom: Lakatos Róbert vonósnégyes. Bach, Mozart és Bartók műveiből. Kiváló hangverseny. Gyerünk tovább. Séta közben kiszűrődik a Faluház udvarából a Szászcsávási Zenekar zenéje. Nagy a kísértés, hogy maradjak, de megerősítem a lelkemet. Református templom: Promise zenekar. Főként lelkészekből álló zenekar, gyertyafényes koncert. Hangulat: még a nézőközönség is énekel. Előtte körbenézek a Mi Atyánk Imakertben, ahol az alapimádság szövegrészeit, gondolatait mutatták be sokféle megközelítésben, úgy, hogy a látogató el tudjon mélyülni benne, tovább tudja gondolni a látottakat, akár hívő, akár nem.

Én: Űrbázishoz megyek. Elvigyelek benneteket?
Stopposok: Köszönjük! Jöhetünk mind az öten?
Én: Nem.
Stopposok: Akkor sétálunk
Én: OK.

Krétakör Űrbázis. Sötét. Kézilámpákkal irányítanak minket a különböző helyszínek között. A színészeket alig bírom felismerni. Egyformák. UFO-k. Idegenek. Játék a mobilokkal, völgybeli felvételek, videók, a falvak lakóinak hangfelvételei. Egy közülünk a kiválasztott. Őt beviszik az idegenek az épületbe. Mi kintről, kamerákon figyelünk. Ijesztő, megdöbbentő, elgondolkodtató, szürreális, nevetséges helyszíneket keresünk fel. Nehéz bármit is mondani az előadás után. Inkább elmegyünk megnézni az Űrbázis közelében a fény-hang performance-t a búzaföld közepén, a domboldalban. Hátha idejönnek az UFO-k. De nem jöttek.

Stopposok: Azon vitatkoztunk tegnap este a barátainkkal, hogy a népdal hogyan folytatódik:
” Hej Dunáról Fúj a szél,
szegény ember mindig él” vagy „szegény ember mindig fél”
Felveszek két középkorú hölgyet még melléjük, az egyikük kórustag, tehát megbízható forrás. A helyes megoldás: „szegény embert mindig ér”.

Monostorapáti. Tereskova „koncert”. Eddig azt hittem, vevő vagyok minden stílusra és végsőkig toleráns vagyok. Tévedtem. Ez már nekem is sok.

3. nap (szombat)

9:50, Taliándörögd –Információ.
Én: ŰRbázisSÉTA jegyért jöttem.
Információs: Elfogyott
- ??? Csak 10-kor nyittok, hogy fogyott el?
- Ma 9-kor nyitottunk.
- Tegnap azt mondtátok, 10-kor lesz nyitás.
- Ma reggel szóltak, hogy 9-kor.
(Nem sikerülhet minden, Jin és Jang kiegyenlítik egymást.)
Azért ha ekkora sikere van, talán meg lehetett volna szervezni, hogy akár egész nap legyen ŰRbázisSÉTA, ne csak naponta 3 alkalommal, 20-20 fő számára.

Nosztalgiázom, megkeresem az Internet Játékház helyszínét, a Régi Iskolát. Azaz csak nézném. A mindig nyüzsgő Zöld Udvarnak hűlt helye, gyom a kertben, rendezvény nuku. A zöld dolgok most az Óvoda udvarban vannak, de közel sincs olyan hangulata, mint a Régi Iskola udvarán volt. Ráadásul múlt évben az Óvodaudvarban végig gyerekrendezvények voltak, több állomásos játék, bábosok, kézműves foglalkozások, gyerekkoncertek egész napra. Most ilyen jellegű helyszín sehol nincs.
Pletyka egy falubeli nénitől: Az új iskola miatt már nem kell a régi, a Vöröskeresztnek éppen most adják át az épületet a nyugdíjasklubbal együtt, ezért nincs most gazdája.

Művelődési Ház – Ütősvölgy. Amadinda családi hangversenysorozata. Kötetlen hangverseny: rövidnadrágos előadók, sok érdekesség mesélése a ritmus történetéből, tömött nézőtér (ezen a korai 11 órai időpontban). A nézőket is bevonják a ritmus születésébe, tapsoljunk: ti-ti-ti szün ti-ti szün ti szün ti-ti szün, aztán elölről az egész (gyorsabban!). Nem is olyan nehéz. Aztán a másik szólam egy ti-vel később lépjen be. Na, még most is megy?

Krétakör Űrbázis. Megnézem, nappal milyen. Furcsa a tegnap esti helyszíneket végigjárni napfényben. A Krétapéta kreatív műhelyfoglalkozást keresem, de már fél kettőkor, mikor odaértem, nem volt semmi, csak két üres sátor és néhány sörasztal, sörpad. A mászófalasok szerint nem volt. ill. volt foglalkozás délelőtt. Jó lenne, ha a programoknál a befejezés tervezett időpontját is beírnák jövőre a programfüzetbe.

Kapolcs, zsidó temető. Szépen rendbe van hozva, a nagy fák alatt megbújva, a falutól távol, csendes környezetben.

Az út mellett parlagfű virít. Túl sok.

Kapolcs, Felső Iskola. Sztereofotók a barlangok világáról. Mindent a szemnek! Különleges technikával készült és vetített diafelvételek, minden nézőn speciális szemüveg. Én biztos, hogy nem leszek barlangász, de a képek segítségével át tudtam élni, milyen csodákat látnak a föld alatt.

Utána átsétálok a Katolikus templomba, zongorakoncertre. Felirat a templomkapun: Bejárat a másik ajtón. Felirat a másik ajtón: a koncert elmarad.

Stopposok: Tegnap éjszaka a rendőrök megállították a kocsikat és megnézték, max. 5 fő utazik-e bennük. Disznóság, hogy pont ide jönnek pénz gyűjteni.

Biciklikölcsönző. Óránként 600 Ft. Húzós ár, alig néhány fogyott, pedig hétvége van. Ha olcsóbban adnák, biztos, hogy mind elkelne. Dörögdön, a helyiek szervezésében jóval olcsóbb.

Kapolcs. Tömeg. Rettenetes tömeg. Cammogás. De jó, hogy csütörtökön, pénteken végigjártam már!

Vigándpetend, Katolikus templom. Excanto Együttes koncertje. Barokk darabok. Tömve a templom, a karzatra megyek fel. Innen még szebb a hangzás.
Gyerek mellettem: Apu, kimegyek!
Apuka: Rendben, de egyedül nem mehetsz.
Gyerek: Anyu azt mondta, hogy te viszel ki.
Apuka: Én még szeretném hallgatni a koncertet!
Gyerek: De én ki szeretnék menni!
Apuka: Na jó, még egy számot várj meg.

Vigándpetend-Kapolcs. Nincs esélyem Kapolcsra eljutni, Vigándpetendig áll a sor. Rutinos pesti aszfaltharcosként kerülőutat találok (nincs is más lehetőség): Pula-Öcs-Taliándörögd körbemenetellel 20 p alatt Kapolcson vagyok. Nincs forgalom a többi faluban!!! Valószínűleg aki 1-2 napra jön, kezdőként, azt gondolja, hogy Kapolcs = Művészetek Völgye. Pedig némi propagandával, kitáblázással a forgalom nagy részét el lehetne irányítani Pest felől Pula irányába, amerre szintén rengeteg érdekes rendezvényen lehet résztvenni.

Még elcsábulnék menet közben egy koncertre Öcsön, de nem merem bevállalni, hogy esetleg ne jussak el időben az Amadinda esti nagy koncertre, tehát kihagyom.

Kapolcson onnan, ahol a központban egyirányúsították a Taliándörögd felé vezető utat, eltöltök 15 percet a fél km-es szakaszon. Rendőri irányítással tudok kijutni a főútra.
Biciklis a dombra kaptatónál: Megy?
Én: Inkább cseréljünk járművet!

Stoppos: Úgy hallottam, végigbírságolják a teljes kocsisort, akik tiltott helyen parkolnak.
Én: Rettenetes ez a dugó.
Stoppos: Múlt hétvégén sokkal nagyobb volt a forgalom.
Én: Ennél???

Monostorapáti, templom: Amadinda koncert
Mivel (szerintem) a Völgy egyik legjobb rendezvénye, rutinosan már 1 órával a kezdés előtt odamegyek, helyet foglalni. Meglepi: Kezdés előtt 5 perccel fogják csak beengedni a nézőket. Gyönyörű az ütőshangszerek hangzása a templomban, egészen tisztára mossa az ember lelkét.

Valami finomat, lágyat kellene még választani estére. Kapolcs – Malompart vendéglő. Szabó Dániel Trió koncertjének második felére érek oda, így is nagyon élvezem. Aztán Dés László koncert (Szandai Mátyás a színpadon marad, most éppen más formációban). Megint egy különlegesség: gregorián dallamokra jazz improvizációk. Az egyre hidegebb, nedvesebb időben (a hangszereket is egyre többször kellett törölgetni) dideregve hallgattuk a dallamokat („nehéz ügy”). Hajnalig elvacogtunk volna elvarázsolva, de éjfél felé véget ért a koncert.

4. nap (vasárnap)
Reggel megint szemerkélni kezdett az eső. Hobo Faludi műsorát szerettem volna megnézni este a Klastromnál. A legjobb hangulatú helyszín, persze melegben, a füvön üldögélve vagy fekve, csillagos égbolttal a fejünk felett. Nem dekkolom ki ilyen esős időben, és a család is nagyon vár haza. Viszont hogy kellemes élménnyel fejezzem be a Völgyet, az Amadinda családi rendezvényére megyek el ismét délelőtt.

Van még egy kis időm a koncert előtt, az Ősök Házában a pajtában a Videóval a Pow-wow ösvényein előadássorozatba nézek bele. A játékok és én vonzzuk egymást: az egyik videóban pár másodpercre látszik, hogy egy idős indián asszony két kezének ujjain villámgyorsan fűz át egy hosszú, összehurkolt kötelet, érdekes mintát kialakítva. Ezt a játékot nálunk is játsszák a gyerekek, egymás kezéből átvéve-átadva a kötélgyűrűt, csak a videón látottnál sokkal egyszerűbb formákat alakítanak ki.

Taliándörögd – Teleház. Amadinda: A ragtime kora
Laza megjelenés, rengeteg hangszer a színpadon és a színpad előtt. Pl. fém söröshordók (buli méret). Állatkoponya, csörgethető fogsorral. WC pumpa zsinórral, dobbal. És persze rengeteg hagyományos ütőhangszer. Ha jól emlékszem, az idei Ütősvölgy 18. rendezvénye volt.

Tájékozottság.
Egyik néző a másiknak: Most vettem belépőt, elég húzós 1700 Ft egy egyórás koncertért.
Másik néző az egyiknek: Ez a jegy nemcsak erre a koncertre érvényes, hanem egész napra.
Egyik néző a másiknak: Ja, akkor OK.

Most jut eszembe: idén nem találkoztam a Dörögdi Liget leányaival, azokkal a 15-25 év körüli csinos, vidám fiatalokkal, akik a korábbi években Dörögdön minden rendezvénynél (a mi játszóházunknál is) ott sürögtek segítve, útbaigazítva az érdeklődőket.

Stoppos: Múlt évben az Erdélyi udvar szervezői között voltam, idén sajnos nincs.
Én: Emlékszem a rendezvényre én is, több érdekes előadást láttam ott, pl. az erdélyi építészetről. Szép kézimunkákat is megcsodálhattam. Nagyon sikeres volt, jó lenne újra látni.

Rettenetes a parlagfű helyzet. A kaszálások ellenére a határban, az árkok partján majd méteres parlagfű „fák” növekednek. Erdei utak menti kis sávban, ahol még nincs az erdei ősnövényzet, szintén. Néhány éve napijegyet lehetett kapni egy zsák parlagfűért. Sajnos beszüntették az akciót (Pletyka: mert többen nem a környéken szedték, hanem akár Pestről hozták magukkal az adagot, ill. néhány szedőnél allergiás tüneteket váltott ki). Jó lenne meggondolni, valamilyen formában vissza lehetne-e hozni a parlagfű gyűjtést, ezzel is lakhatóbbá téve környezetünket.

Stopposok: Kapolcs-Budapest. Munkájuk miatt csak 2 napra tudtak lejönni.
Stoppos: adtam vért. Nagyon megéri, a napijegyen kívül kaját, üdítőt, csokit is kaptam ajándékba. Persze az is jó, hogy adhattam vért másoknak.

Hazaérkezés. Család örül, és a forró fürdő után beájulok az ágyba.

Összefoglaló
Remélem sikerült írásommal bemutatni azok számára, akik még sosem jártak itt azt az egyedi hangulatot, ami a Völgyben uralkodik. Akik pedig velünk voltak, remélem hasonlóan emlékeznek a rendezvényekre, hasonlóan jól érezték magukat, mint én. Az eső sajnos nem kímélt minket. Amióta ide járok, minden évben volt 1-2 esős nap, de az idén legalább öt napon át esett a tízből. Viszont a lelkesedést még a sátorlakóknál sem lohasztotta le, ázva, fázva (borozva) caplattak a rendezvényről rendezvényre. A rengeteg, párhuzamosan futó esti jó program közül nehéz választani. Talán el lehetett volna osztani, délelőttönként több rendezvényt szervezni, mert főként csak kiállításokat lehetett megtekinteni, azokkal pedig gyorsan végez az ember.

Most, hogy újra végignéztem az utibeszámolómat, látom, hogy alig van játékrendezvény benne. Korábbi években mindenfelé rájuk találtam, most nem sikerült. Amire menet közben bukkantam itt-ott, azok nagyon egyszerű gyerekfoglalkozások, rajzolás, festés, gyurmázás voltak, semmi olyan, ami a Völgy hangulatába illeszkedne. A bábosok is eltűntek. Sok kisgyerekes családot láttam, akik gyerekrendezvények hiányában inkább koloncként cipelték a kicsiket a tömegben. Nem volt egyetlen gyerekkoncert sem és csak egy alkalommal volt gyerektáncház. Kíváncsi lennék, a 6-8 éveseknek megérte-e a teljesáru jegy idén, tekintettel arra, hogy alig volt program a számunkra. Régebben volt 3 éves kortól gyerekjegy – szerintem a szülők szívesen fizetnének, ha lennének gyerekprogramok.

A rengeteg program, amin részt vettem, sokkterápiaként működött: cikáztam stílusok, helyszínek, hangulatok között, sok idegennel rengeteg mindenféléről beszélgettem. Mégsem zagyvalék lett bennem a végeredmény, hanem egy lelki felfrissülés, megújulás.

Mondtam már, hogy imádom a Völgyet? Jövőre? Persze hogy megyek. Szeretném majd a családomat is lehozni, de ehhez több gyerekprogramra és kevesebb parlagfűre lenne szükség.