Vitéz László egy tízéves gyerekbe bújt

Vitéz László egy tízéves gyerekbe bújt

Biatorbágyon 2011. május 8-án volt a XIV. Koós Iván Gyermekbábos találkozó. A faluház és könyvtár csaknem tíz éve megújult elegáns épülete ismét megtelt gyerekzsivajjal, a várakozás izgalmával.
Az iskolás gyerekek alkotó tevékenysége rendkívül fontos, jövőépítő tényező. Mindenki számára világos, hogy a tehetség felismerése és gondozása nemzeti szintű feladat, de az nem, hogy az ezzel kapcsolatos felnőtt magatartás mit jelentsen. Ezért aztán különös öröm látni, miként javul, finomodik az előadások színvonala.

Ránki György zenéje egyszerűen gyönyörű, mégis szinte alig van remény arra, hogy az iskolában Bartók, Kodály, Bach, és Mozart mellé bekerülhessen. Bezzeg Dunakesziben ez nem így van. Láthattuk, a Szent István Gyermekei Zenés Bábszíntársulat előadásában a szép, kicsi bábokkal, jó ritmusban, okosan koerografált részletekkel, mindez nem szeplőtelenül, de megvalósul.

Fazekas Lúdas Matyijának értő feldolgozása fontos feladat. Időről időre találkoztatni kell a nézőt az emberi alakot öltő hatalmaskodással, de azzal is, hogy az igazság miként képes elegáns furfanggal fizetni. A nyáregyházi gyerekek ezt a feladatot kiválóan teljesítik. A Kisboróka Bábcsoportnál most következhet a látványvilág kuszaságának csökkentése.

A végén nem úgy tűnik, mintha amatőrök lennének a dömsödi Lelkes Amatőrök Bábcsoport. Ismerik a korlátaikat, tudják a lehetőségeiket és annak megfelelően teszik a dolgukat. Sikerük van, tapsol a közönség, amely mindig képes felismerni a megtartott arányokat. Minden jel arra mutat, hogy nemsokára meg kell változtatni a nevüket!

A Fóti Fiókák minden évben meglepetéssel szolgálnak azzal a konok, kitartó munkálkodással, amely során hidat verni igyekeznek a drámajáték és a tárgyi bábjátszás között. Idei produkciójuknak is vannak érdes oldalai, de jól birtokolják az egész teret, percenként villámgyorsan változtatják meg a látványt a földről felkapott és a levegőben kifeszített, különös színű textíliákkal, zsinegekkel, hálókkal. Az színes félfényben kibontakozik a versek főszereplőinek, az avar kicsi lényeinek titokzatos világa. De ez még így is csak a tárgyjáték küszöbe.

A Ceglédi Vadrózsa Bábcsoport igazi hátrányos helyzetű gyerekekből áll. Ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy minél biztosabban küzdhessék le a hendikepet, hogy bebizonyítsák: a közös munka mind az egyént, mind a csoportot új útra vezetheti. Előadásuk láttán minden remény megvan erre.

A nap egyik igazi érdekessége a még nem is egy esztendeje alkotó gyermekközösség, a Manu-Art Bábcsoport. Egyszerre két egymástól különböző technikával előadott darabot láthattunk tőlük. A hivatásosokhoz közeli pontossággal teszik a dolgukat. Tudják – hiszen értő vezetéssel hozták létre az előadásaikat – hogy a bábszínház a groteszk és a humor, a jókedvre derítő poénok terepe. A pomáziak teljesítményükkel jogot nyertek arra, hogy az egri országos találkozón Pest megyét képviseljék.

Szilágyi Barnabás igazi meglepetés. Ez a tízesztendős ürömi fiúcska nem tehet arról, hogy a gégéje még nem egy férfié. Ezen túl azonban mindent tud, ami egy autentikus Vitéz László játékhoz kell. Kiváló ritmussal, jó mozgatással, elképesztő szövegtudással és természetesen két - mindvégig magasba felemelt - kézzel játssza el a közel félórás darabot. Fizikai és művészi tekintetben is káprázatos teljesítmény egy negyedikes gyerektől. Ő az egyik ígéret a bábműfaj számára.

A teljességhez elengedhetetlen a budakeszi illetőségű Bábika Bábcsoport és a házigazdák képviselőinek, a Prospero Inasoknak említése. Különösen az utóbbiak évek óta töretlen, magas színvonalú teljesítményére kell fókuszálni. Nánásiné Marika és alkotótárs párja, István az évente „szállított” minőség mellett – együtt a Faluház és Könyvtár lelkes gárdájával - a reggeli kezdetektől a nap végéig hivalkodás nélkül szolgálták a vendégeket.

Jószándékú szülők, ismerősök ülnek be szabadnapjukon saját autóikba és hozzák-viszik a fellépő gyerekeket és tanáraikat. Szállítják és pakolják a nem kevés rekvizitumot, bábokat, díszleteket. Civil magatartás ez a javából, ami egybeesik a döntéshozók törekvésével: erőssé, hatékonnyá tenni a nevelést, az oktatást, a közművelődést. De jó lenne, ha a kulturális kormányzatnak alkalma, ideje, lehetősége lenne „in vivo” tapasztalni, látni kik, mire képesek... még arra is, hogy a torkukon kikiálthasson Vitéz László: - Jajj de nehéz! Hű de nehéz!

Sárospatak, 2011.május 20
Szentirmai László